küldetésünK
Jézus tanítványaiként, követőiként úgy hisszük, hogy ránk vonatkozik ez az ige, amelyet maga Jézus Krisztus jelentett ki azoknak, akik akkor ott hallgatták beszédeit. De ezek a beszédek átívelnek az évszázadokon, évezredeken és rólunk, akik ma Őt követjük, ugyanazt mondják, hogy a világ világossága vagyunk. Ezt küldetésünkként fogjuk fel és ebben igyekszünk járni. De felteheti bárki a kérdést, hogy mit jelent ez, hogy mi a világ világossága vagyunk? Miért kell a világnak világosság? És hogyan lettünk, hogyan lehetünk mi a világ világossága? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása igei alapot teremt annak, amiben hiszünk, hogy MI a világ világossága vagyunk és hogy igen, a világnak szüksége van világosságra. Akkor hát nézzük meg ezt az igei alapot, ami életünk részévé vált attól a pillanattól fogva, hogy Jézus Krisztus követőivé váltunk és a tanítványság útján elindultunk. Egész a kezdetekhez nyúlik vissza mindennek a megértése. A János evangéliumának a kezdete így hangzik: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” Ján 1:1-4. Miről beszél ez az igerész? A világ Isten által teremtetett, mégpedig az Ő szava által, amit itt igének nevez a Biblia. Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó. Isten, amikor a kezdetben SZÓLT, akkor valami történt. A teremtő SZÓ, IGE által cselekvés indult el és létezés jött létre. Létrejött a teremtett világ. Majd minden, ami abban lakozik. Majd Isten megalkotta az embert és életre keltette. Mind ezek az IGE nélkül nem jöhettek volna létre. Az Igében ott volt az ÉLET, ami életet adott a teremtett világnak, a benne levő teremtményeknek. Ez az élet beragyogta a világot, beragyogta a teremtményeket, beragyogta az embert. Isten és az általa teremtett világ együtt örvendezett ebben a ragyogásban, a világosságban. Nem volt sötétség. Minden átlátható volt, minden jól működött, nem voltak rejtett szándékok, rejtett gondolatok, rejtett cselekedetek. Minden világos volt a teremtmények előtt is, Isten előtt is és az ember előtt is. De mindez egy csapásra megváltozott, amikor az ember engedett a sötétségnek és beengedte oda, ahol ismeretlen volt. Vétkezett az ember Isten ellen, áthágta a parancsát és ezzel egy sötét korszak vette kezdetét. Az ember rejtőzködni kezdett. Elbújt. A sötétségben keresett menedéket, mert már zavarta a világosság. Cselekedetei ahogy telt az idő egyre beljebb és beljebb taszították a sötétségbe: gyűlölet, irigység, féltékenység, harag, gyilkosság, hűtlenség, kegyetlenség, háborúság vette át az uralmat ott, ahol egykor őszinteség, tisztelet, szeretet, öröm, békesség uralkodott. Az Élet illata lassan elpárolgott, és elkezdte átvenni a helyét a Halál bűzös szaga. A teremtett világ sötétségbe süllyedt. Az istengyűlölet és embergyűlölet sűrű sötétségébe. Ahol a bűn az Úr, a testi élvezetek dominálnak és a sötétség leple tökéletes takaró mind ezeknek leplezésére az előtt, aki teremtette azt. De, a világosság Ura, aki Úr mindenek felett, és akinek a sötétség is olyan, mint a világosság, úgy döntött, hogy abból a világosságból, amelynek helyét átvette a sötétség, juttat újból ennek a világnak. Úgy döntött, hogy elküldi a világosságot erre a világra, hogy aki befogadja azt, az újra éljen. Ján 1:1-18. A sötétség nem akarta befogadni a világosságot, vagyis ez a sötétségbe borult világ nem akarta, hogy lelepleződjenek a cselekedetei, ezért az élet fejedelmét, urát elutasította, megölte. Mégis akadtak, akik befogadták és újra életre keltek és világosság támadt szívükben, megszabadultak sötét cselekedeteiktől, mert világosságra hozták azokat. Ezek azok, akik hittek Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, aki a testté lett Ige, akiben világosság volt és aki megvilágosít ma is minden embert, aki eljött ebbe a sötét világba, hogy ráébressze az embereket saját sötét szívük halott állapotára és lehetőséget kínáljon a világosságban való új életre. „Mert úgy szerette Isten e világot (hiszen Ő teremtette), hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”Ján 3:16. „Aki hiszen Ő benne, el nem kárhozik (el nem ítéltetik); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Ez pedig a kárhoztatás (ítélet), hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”Ján 3:18-21. A világosság eljövetelének, vagyis Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az eljövetelének az lett a következménye, hogy ebben a gonosz cselekedetekkel telített sötét világban támadtak olyanok, akik hittek az Ő nevében és elkezdtek világítani, mert az életük megváltozott, megbánták bűneiket, új életet kaptak Tőle. Ennek következtében a cselekedeteik is megváltoztak, a gonosz cselekedetek helyébe jó cselekedetek léptek és ezek a jó cselekedetek úgy hatottak a környezetükben, mint világító lámpás a sötétben. Meglepték a környezetüket. És ilyen módon kis gyertyákat gyújtott az Úr ebben a sötét, gonosz világban. És ez a tűz terjedni kezdett és egyre több ember hitt a világosságban, Isten Fiában, és egyre több kis gyertya kezdte bevilágítani a világot. Igaz, hogy a sötétség gonosz ura felkapta a fejét és azon igyekezett, hogy ki legyen oltva a világ világossága, de már késő volt. A lángot tovább vitték. A Benne hívők száma gyarapodni kezdett és elterjedt az egész világon. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”Ján 8:12 Ma, akik hiszünk Jézus Krisztusban és Őt követjük a világ világossága lettünk. Hogyan? Megváltozott az életünk, megváltoztak a cselekedeteink és a változás mindig felhívja a környezetünk figyelmét. Kis világító gyertyák lettünk az életmódunk, viselkedésünk, beszédünk által, amelyeket a világ VILÁGOSSÁGA, Jézus Krisztus megváltoztatott bennünk. Valamikor az első ember beengedte a sötétséget egy olyan világba, amelyben nem volt sötétség. Mai világunkban nagyobb a sötétség, mint a világosság, de be lehet engedni a világosságot oda, ahol nincs világosság, vagyis sötétség van: a szívekbe, az otthonokba, a házasságokba, a kapcsolatokba azáltal, hogy ráébredünk, hogy szükségünk van a világosságra. A világosság megváltoztatja az életünket, a létünket. Mint ahogyan egy vaknak visszaadják a látását és újból rácsodálkozik a körülötte lévő csodálatos világra, ugyanúgy mi, akik HITTÜNK, rácsodálkoztunk az új életre, amit kaptunk. Aki HISZ a világosságban, kijön a sötétségből és új életet kezd. Megváltozik. És ezek a megváltozott ÉLETEK beszélnek MA egy sötét világban, amikor egy helyre tömörülnek, mint gyertyák a gyertyatartóban: „Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.”Máté 5:15. Isten azért küldte el a Fiát, mert ennek a sötét gonosz világnak szüksége van világosságra. Az embereknek szükségük van Istenre, mert nélküle el fognak veszni, örök ítéletet szenvedvén bűneikért. DE, ma még mindig van lehetőség, ha az emberek „hegyen épített várost” látnak, vagy csak egy halvány gyertyafényt, hogy megmeneküljenek és a világosságra jöjjenek, megbánván gonoszságaikat és megszabadulván azoktól örök világosságban, örömben, békességben, szeretetben éljenek. Jézus Krisztus szavai ma előttünk állnak, mint küldetésünk megfogalmazása: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”Máté 5:16. „Mert az övé az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!” Máté 6:13.
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” Máté 5:14.